Ez egy haladó anyag. Akkor indulj el benne, ha az eddig olvasottakat tisztán érted.

---

Egy kommunikációs ciklus és egy kétirányú kommunikáció igazából két különböző dolog. Ha közelről megvizsgáljuk a kommunikáció anatómiáját – tényleges szerkezetét és részeit – felfedezhetjük, hogy egy kommunikációs ciklus nem azonos a teljes kétirányú kommunikációval.

Ha megfigyeli az alábbi „A” ábrát, egy kommunikációs ciklust fog látni.

(Szerk. megjegyzés: FIGYELJ arra, hogy aposztrófos nevek vannak, ahogy cserélődik a sorrend, és a szövegben így jelöli majd a szerző. Pl.: Zoli' és Péter' - kiejtve: Zoli vessző, Péter vessző)

Itt van Péter, mint egy kommunikáció kezdeményezője. Ez az ő elsődleges impulzusa. Ez az impulzus Zolinak van címezve. Látjuk, hogy Zoli fogadja ezt, majd Zoli'-ként választ vagy nyugtázást kezdeményez, amely nyugtázást visszaküldi Péter'-nek. Péter például azt mondta: „Hogy vagy?”. Zoli fogadta ezt, majd aztán Zoli (másodlagos okká válva) erre Zoli'-ként egy „Kösz, jól”-lal válaszolt, ami Péter'-hez visszaérkezik, és így befejezi a ciklust.

Az pedig, amit kétirányú kommunikációs ciklusnak hívunk, az az alábbi,

„B” ábra szerint folytatódhat:

Itt Zoli kezdeményez egy kommunikációt. Zoli azt mondja: „Hogy s mint?”, Péter fogadja ezt, majd Péter'-ként – vagy másodlagos okként – válaszol:

„Megvagyok.” E választ fogadásakor Zoli' nyugtázza.

Mindkét ábrán felfedezhetjük azt, hogy az „A” ábrán a másodlagos ok nyugtázását Péter egy bólintással, vagy egy elégedett pillantással fejezi ki. Ugyanígy, a „B” ábrán Péter' „Megvagyok”-ját valójában Zoli' nyugtázza egy bólintással, vagy valamilyen kifejezéssel, jelezve ezzel a kommunikáció fogadását.

Ha Péter és Zoli mindketten „erős, szótlan férfiak”, akkor e ciklusok valamely részét kihagyják. A legkirívóbb ilyen kihagyás, amit leggyakrabban „kommunikációs késés”-nek értelmeznek az, ha Péter az „A” ábrán azt mondja „Hogy vagy?”, és Zoli ott áll szó nélkül.

(„Kommunikációs késés” alatt azt az időtartamot értjük, mely egy kérdés feltevése és a kérdezett személy – arra a bizonyos kérdésre történő – válaszadása között eltelik.)

Itt Péter kezdeményez egy kommunikációt, és Zoli' elmulasztja folytatni a ciklust. Nem tudjuk, nem kérdezzük, és nem érdekel minket, hogy Zoli, mint fogadópont hallotta-e egyáltalán a kérdést vagy sem. Feltételezhetjük, hogy legalábbis jelen volt, valamint hogy Péter elég hangosan beszélt ahhoz, hogy hallható legyen, és hogy Zoli figyelme valahol Péter közelében volt. Most ahelyett, hogy a kommunikációs ciklusban továbbhaladna, Péter ott marad egy befejezetlen ciklussal, és egyáltalán nincs alkalma Péter'-vé válni.

Egy kommunikációs ciklus különféle módokon lehet nem-befejezett, és ezeket a következőképpen osztályozhatjuk:

Péter nem bocsát ki kommunikációt,
Zoli nem hallja meg a kommunikációt,
Zoli' elmulaszt válaszolni az általa fogadott kommunikációra, és
Péter' elmulasztja valamilyen jellel vagy szóval nyugtázni, hogy hallotta Zoli'-t.

Mindezeknek különböző okokat tulajdoníthatnánk, de most nem az a célunk, hogy meghatározzuk annak az okát, miért nem fejezik be a kommunikációs ciklust. Célunk teljes mértékben e kommunikációs ciklus befejezetlenségével kapcsolatos.

Nos, az „A” ábrán, mondjuk Péter személyében olyan valakivel van dolgunk, aki kényszeresen vagy folyamatosan kezdeményez kommunikációkat, akár figyel rá valaki, akár nem, és akár illenek (helyénvalóak) ezek a kommunikációk egy meglévő helyzetre, akár nem. Kiderül, hogy Péter, kommunikációja során könnyen találhatja magát szemközt egy figyelmetlen Zolival, aki nem hallja, és így felfedezhetünk egy hiányzó Zoli'-t, aki nem válaszol neki, és ezáltal egy hiányzó Péter'-t, aki soha nem nyugtáz.

Vizsgáljuk meg ugyanezt a helyzetet a „B” ábrán. Itt Zoli kezdeményez egy kommunikációt. Itt ugyanazt a Pétert látjuk, kényszeres kiáramoltatásával.

Zoli azt mondja: „Hogy vagy?”, és a ciklus nem fejeződik be, ugyanis Péter annyira el van foglalva saját kényszeres kommunikációjával, hogy nem válik Péter'-vé, és soha nem adja meg Zolinak a lehetőséget, hogy Zoli'-vé váljon, és nyugtázzon.

Most vegyünk egy másik helyzetet. Az látjuk, hogy Péter kommunikációkat kezdeményez, Zoli pedig egy olyan személy, aki soha nem kezdeményez kommunikációkat. Péter nem feltétlenül kényszeres vagy megszállott a kommunikációk kezdeményezésében, Zoli viszont gátolt ebben. Úgy találjuk, hogy Péter és Zoli együttműködve egy ilyen fajta tevékenységbe kezdenek: Péter kommunikációt kezdeményez, Zoli hallja ezt, Zoli'-vé válik, válaszol rá, és lehetőséget biztosít Péternek, hogy Péter'-vé váljon. Ez elég jól megy, de előbb vagy utóbb megakadnak a kétirányú ciklussal, melyet megsértenek, mivel Zoli soha nem kezdeményez kommunikációt.

Egy kétirányú kommunikációs ciklus a következőképpen működne: Péter, miután kommunikációt kezdeményezett, és miután befejezte, azt várhatja, hogy Zoli kezdeményezzen kommunikációt Péter felé, kiteljesítve ezáltal a kommunikáció kétirányú ciklusát. Zoli kezdeményez egy kommunikációt, ezt Péter meghallja, Péter' válaszol rá, és Zoli' nyugtázza.

Így kapjuk a normális kommunikációs ciklust két terminál között, mivel ebben az esetben Péter is egy terminál, és Zoli is egy terminál, és látható, hogy kommunikáció áramlik a két terminál között. A ciklusok azon múlnak, hogy Péter kommunikációt kezdeményezzen, Zoli hallja a kommunikációt, Zoli'-vé váljon, és válaszoljon a kommunikációra, Péter' nyugtázza a kommunikációt, aztán Zoli kezdeményezzen kommunikációt, Péter hallja a kommunikációt, Péter' válaszoljon a kommunikációra, és Zoli' nyugtázza a kommunikációt.

Ha ezt tennék, függetlenül attól, hogy miről beszéltek, soha nem keverednének vitába, és végül megegyezésre jutnának akkor is, ha amúgy ellenségesek lennének egymással. Nehézségeik és problémáik tisztázódnának, és jó viszonyban lennének.

Egy kétirányú kommunikációs ciklus meghiúsul, ha valamelyik terminál elmulaszt kommunikációt kezdeményezni, amikor rá kerül a sor. Azt látjuk, hogy az egész társadalomnak hatalmas nehézségei vannak e téren. Annyira hozzá vannak szokva az előre felvett szórakoztató műsorokhoz, és szüleik miatt, akik nem tudtak kommunikálni, valamint az oktatás és egyéb okok miatt annyira gátoltak a kommunikációk kezdeményezésében, hogy nagyon kevés kommunikációt kezdeményeznek. Elsősorban a kommunikáció kezdeményezése szükséges ahhoz, hogy egy kommunikáció megkezdődjön.

Így azt találjuk, hogy az emberek főleg olyan dolgokról beszélgetnek, melyeket külső okok erőltetnek rájuk. Látnak egy balesetet, megbeszélik. Látnak egy filmet, megbeszélik. Egy külső forrásra várnak, hogy alkalmat adjon nekik a beszélgetésre. De azon tény tükrében, hogy mint kommunikációs forrás mindketten alacsony szinten vannak – vagy úgy is mondhatnánk, kicsi a képzelőerejük – azt találjuk, hogy az ilyen emberek, a főbb külső hatásoktól függve többé-kevésbé kényszeresek vagy gátoltak a kommunikációban. Így a beszélgetés során gyorsan és feltűnően váltogatják a témát, és figyelemre méltó ellenséges érzületek alakulhatnak ki közöttük vagy téves következtetések.

Tegyük fel, hogy Péter, mivel hiányzik belőle az impulzus arra, hogy elsődleges vagy eredeti ok legyen, megszállott vagy kényszeres kommunikációba kerül, és azt látjuk, hogy annyira lefoglalja a kiáramoltatás, hogy egyáltalán nincs esélye meghallani bárkit is, aki beszél hozzá, és még ha meghallaná sem válaszolna. Másrészt lehet, hogy Zoli olyan borzalmasan alacsony szinten van, mint elsődleges ok (azaz alacsony szinten van kommunikáció kezdeményezésében), hogy még csak Zoli'-vé sem válik soha, vagy ha igen, soha nem hozakodna elő a saját véleményével, és így Péter kommunikációjának egyensúlya még sokkal jobban eltolódik az egyre több és még több kényszeres kommunikáció felé.

Ahogy ezen ábrákból is láthatja, előállhat néhány újszerű helyzet. Lenne olyan, hogy megszállott válaszadás csakúgy, mint a gátolt válaszadás. Egy egyén töltheti minden idejét válaszolással, igazolással, vagy magyarázással – ez mind ugyanaz – anélkül hogy bármiféle elsődleges kommunikációt kezdeményeztek volna felé. Egy másik egyén, mint Péter' az „A” ábrán, vagy Zoli' a „B” ábrán, lehet, hogy minden idejét nyugtázással tölti még akkor is, ha semmi nyugtáznivaló nem akad az útjába. A szokásos és leginkább észrevehető megnyilvánulás azonban az, amikor valaki megszállottan és kényszeresen kezdeményez kommunikációt, válasz nélkül fogadja azt, vagy nem nyugtázza a választ. Ezeken a helyeken elakadt áramlásokat fedezhetünk fel.

Ezen iker kommunikációs ciklusban az áramlások ott akadnak el, ahol hiány lép fel:

a kommunikáció kezdeményezésében,
a kommunikáció fogadásában,
kapott kommunikáció megválaszolásában,
a válaszok nyugtázásában.

Így látható, hogy csak négy rész van, ami kérdésessé válhat mind az „A”, mind a „B” ábrán, tekintet nélkül arra, hogy mennyi furcsa megnyilvánulás származhat ezekből.

A kétirányú kommunikáció

You must be logged in to access this course

Mindenek előtt

A kontroll anatómiája

A megértés összetevői - Affinitás, Realitás, Kommunikáció

Kommunikáció

Az érzelmi Tónusskála

Eszközök a munkahelyen/munkában

Az emberek típusai