A realitást úgy határozhatjuk meg, hogy „az, ami úgy tűnik, hogy van”. A realitás alapjában véve megegyezés. Amiben megegyezünk, hogy valóságos, az valóságos (ami reális az reális).

A realitást – a fizikai világegyetem realitását – különféle csatornákon át észleljük; látunk valamit a szemünkkel, hallunk valamit a fülünkkel, érezzük valaminek a szagát az orrunkkal, megérintünk valamit a kezünkkel, és aztán eldöntjük, hogy van ott valami. Ezt azonban kizárólag az érzékszerveinken keresztül tudjuk, és ezek az érzékszervek mesterséges csatornák. Nem vagyunk közvetlen kapcsolatban a fizikai világegyetemmel. Az érzékszerveinken keresztül vagyunk vele kapcsolatban.

Ezeket a csatornákat el lehet tompítani. Például egy ember elveszíti a látását, és ami őt illeti, a fizikai világegyetemnek nincs fénye, alakja, színe, vagy mélysége. Valami realitása (valóságossága) azért van az illető számára, de ez nem ugyanaz a realitás, mint egy másik emberé. Más szóval, az ember látás nélkül nem képes teljességében felfogni a fizikai világegyetemet. Érzékszervek nélkül ezeket a dolgokat nem lehet felfogni. Tehát a fizikai világegyetemet ezeken az érzékeken át látjuk.

Két ember képes egy asztalra ránézni, és megegyezni benne, hogy az egy asztal. Fából van és barna. Ebben egyetértenek. Az ember természetesen tudomásul veszi, hogy amikor azt mondja: barna, és a másik azt hallja: barna, akkor a barna az első embernek voltaképpen lilát jelent, de beleegyezett abba, hogy barna, mivel az emberek egész életében erre a fényrezgésre mutatva mondták azt, hogy barna. Lehet, hogy a második ember számára valójában vörös, de barnaként ismeri fel. Így mindketten egyetértenek, bár lehet, hogy valami

Egy baleset vagy bűncselekmény helyszínén a szemtanúk gyakran különbözőképpen számolnak be arról, mi történt. Itt minden egyes személy realitása más arról, ami azzal a nővel történt, akinek elragadták a táskáját.

különbözőt látnak. Ám abban egyetértenek, hogy barna, fából van, és asztal. Most besétál az ajtón egy harmadik, odamegy hozzájuk; ránéz erre a dologra, és azt mondja: – Hűha! Egy elefánt!

Az egyik ember azt mondja: – Ez egy asztal, látod? Az elefántok… – Nem, ez egy elefánt – vágja rá a harmadik.

Így aztán a két ember azt mondja, hogy a harmadik bolond. Nem ért egyet velük. Vajon továbbra is megpróbálnak vele kommunikálni? Nem. Nem ért egyet velük. Nem értett egyet a realitásukkal. Vajon affinitásban vannak vele? Nem. Azt mondják: „Bolond a pasas.” Nem szeretik. Nem akarnak a közelében lenni.

Egy baleset vagy bűncselekmény helyszínén a szemtanúk gyakran különbözőképpen számolnak be arról, mi történt. Itt minden egyes személy realitása más arról, ami azzal a nővel történt, akinek elragadták a táskáját.

Mondjuk, hogy ketten vitatkoznak, és az egyik azt mondja: „Az az asztal fából van.” Erre a másik azt mondja: „Nem, nem abból. Fémből van, és úgy van befestve, hogy fának nézzen ki.” Ezen elkezdenek vitatkozni. Megpróbálnak megegyezésre jutni, és nem képesek megegyezni. Odajön egy harmadik, ránéz az asztalra, és azt mondja: „Ami azt illeti, a lába úgy van befestve, hogy fának nézzen ki, de a lapja fából van és barna, és ez egy asztal.” Az első két ember megegyezésre jut. Affinitást éreznek. Egyszer csak baráti érzés támad bennük, és baráti módon éreznek a harmadikkal kapcsolatban: megoldotta a problémát. A két egyén megegyezésre jutott, és kommunikációba kezd.

Egy egyén számára a realitás (valóság) csak azoknak az érzékszervi érzeteknek az értelmezéséből áll, amelyeket fogad. Ennek az adatnak a viszonylagos megbízhatatlansága világosan megmutatkozik az eltérő beszámolókban, amelyek mondjuk egy autóbaleset leírásakor mindig beérkeznek. Akik ezt a jelenséget tanulmányozták, arról tájékoztatnak, hogy az ugyanarról a jelenetről különböző megfigyelők által megadott leírások meghökkentő mértékben különböznek. Más szóval, a helyzet realitása (valósága) minden egyes megfigyelő esetében különbözött részleteiben. Igazság szerint van a megegyezésnek egy tág, rendkívül tág tere – az emberiség közös megegyezése. Ez a Föld. Mi emberek vagyunk. Az autók autók. Bizonyos vegyületek robbanásai hajtják meg őket. A levegő az levegő. A Nap az égbolton van. Abban, hogy károsodás történt, általában megvan a megegyezés. A megegyezés ezen alapvető területén túl a valóság különböző értelmezései vannak.

Gyakorlatilag a realitás (valóság) abból áll, amit az ember érzékel belőle, és az ember valóságérzékelése nagymértékben függ attól, hogy másokkal miről képes kommunikálni.

Realitás

You must be logged in to access this course

Mindenek előtt

A kontroll anatómiája

A megértés összetevői - Affinitás, Realitás, Kommunikáció

Kommunikáció

Az érzelmi Tónusskála

Eszközök a munkahelyen/munkában

Az emberek típusai