Az apátia alatti terület egy olyan terület, ahol nincs fájdalom, érdeklődés vagy bármi más, ami valakinek is számít, de egyben súlyos veszély területe is, mivel az ember itt alatta van annak a szintnek, amikor képes bármire is reagálni, és ennek megfelelően képes mindent elveszíteni anélkül, hogy láthatóan észrevenné.

Egy nagyon rossz állapotban levő munkás, aki valójában teher a vállalat számára, lehet, hogy semmivel kapcsolatban nem képes fájdalmat vagy bármilyen érzelmet átélni. Apátia alatt van. Szoktunk látni munkásokat, akiknek megsérült a keze, és mintha mi sem történt volna, máris folytatták a munkát, bár a kezük nagyon csúnyán sérült volt. Ipari térségekben dolgozó orvosi rendelők és kórházak dolgozói néha döbbenten fedezik fel, hogy némelyik munkás milyen kevés figyelmet szentel saját sérüléseinek. Kellemetlen tény, hogy azok az emberek, akik semmi figyelmet nem fordítanak a saját sérüléseikre, és még csak fájdalmat sem éreznek ezekből a sérülésekből kifolyólag, nem hatékonyak, és megfelelően képzett ember segítsége nélkül soha nem is lesznek azok. Teher, ha az ember közelében vannak. Nem reagálnak megfelelően. Ha egy ilyen ember darut kezel, és a daru kontrollálatlanná válván már-már ráejti a terhét egy csoportnyi emberre, ez az apátia alatti darukezelő egyszerűen hagyja, hogy a daru leejtse a terhét. Más szóval, az illető potenciális gyilkos. Nem tud sem megállítani, sem megváltoztatni, sem elindítani semmit; valamilyen automatikus válaszadási alapon néha mégis meg tud maradni egy állásban, ám abban a pillanatban, amikor valódi veszéllyel szembesül, nem várható, hogy megfelelően reagál, és az eredmény baleset.

Ahol az iparban balesetek vannak, azok ezektől az apátia alatti tartományban levő emberektől származnak. Irodákban, ahol a cégeknek nagy pénz- és időveszteséget, valamint más, személyzeti nehézségeket okozó komoly hibák történnek, az ilyen hibákról az derül ki, hogy meglehetős egyöntetűséggel – ezektől az apátia alatti emberektől erednek. Ne gondolja tehát, hogy bárkinek is hasznára van egy olyan állapot, amelyben a személy képtelen bármit is érezni, tompult, és képtelen fájdalomra vagy örömre. Nincs hasznára. Egy személy, aki ilyen állapotban van, nem képes a dolgok kontrollálására, továbbá igazából nincs eléggé jelen ahhoz, hogy bárki más kontrollálja őt, és furcsa, kiszámíthatatlan dolgokat művel.

Ahogyan egy személy lehet krónikusan szubapátiában, ugyanúgy lehet apátiában is. Ez elég veszélyes, de legalább kifejezésre jut. Magától a személytől várhatunk kommunikációt, nem pedig valami, a neveltetéséből eredő viselkedési mintától. Az emberek lehetnek krónikusan bánatosak, krónikusan félhetnek, lehetnek krónikusan dühösek vagy antagonisztikusak, vagy unottak, vagy ami azt illeti, lehetnek „megragadva a lelkesedésben”. Egy igazán sok mindenre képes személy általában a dolgokkal kapcsolatban meglehetős mértékben derűsen nyugodt. Képes azonban kifejezni más érzelmeket is. Hiba azt hinni; hogy az abszolút derűs nyugalomnak van bármi valós értéke. Amikor valaki egy helyzetben, ami könnyeket követel, nem tud sírni, akkor nem derűs nyugalom a krónikus tónusa. A derűs nyugalom könnyen összetéveszthető a szubapátiával, de természetesen csak egy nagyon képzetlen megfigyelő számára. A különbségtételhez elég, ha egy pillantást vetünk a személy fizikai állapotára. Az apátia alatt levő emberek rendszerint eléggé betegek.

Az érzelmek minden egyes szintjén van egy kommunikációs tényező. Apátia alatti állapotban valójában egyáltalán nem kommunikál az illető. Valami társasági válasz, vagy neveltetésből eredő viselkedési minta, vagy – ahogy mi mondjuk – „áramkör” kommunikál. A személy maga mintha ott sem lenne, és igazából nem beszél. Ezért a kommunikációi enyhén szólva kissé furcsák néha. Helytelen dolgokat tesz helytelen időben. Helytelen dolgokat mond helytelen időben.

Természetesen amikor egy személy megragad a Tónusskála bármelyik sávjában – szubapátiában, apátiában, bánatban, félelemben, dühben, antagonizmusban, unalomban, lelkesedésben vagy derűs nyugalomban –, akkor bizonyos érzelmi tónusú kommunikációknak ad hangot. Az, aki valamiért mindig dühös, megragadt a düh tónusán. Egy ilyen ember nincs annyira rossz állapotban, mint aki apátia alatt van, de az ő jelenléte még mindig eléggé veszélyes, mivel bajt okoz, és egy dühös személy nem kontrollálja jól a dolgokat. A Tónusskála különböző szintjein levő emberek kommunikációs sajátságai meglehetősen lenyűgözőek. Mindegyik egy külön, jellemző módon mond el dolgokat, és kezeli a kommunikációt a Tónusskála minden egyes szintjén.

Egy realitásszintje is van a Tónusskála minden egyes szintjének. A realitás egy rendkívül érdekes tárgy, mivel elsősorban viszonylag szilárd dolgokkal foglalkozik. Más szóval: határozott kapcsolat van a dolgok szilárdsága és az emberek érzelmi tónusa között. A Tónusskálán alacsonyan levő emberek nem tudják elviselni a szilárd testeket. Nem tudnak elviselni egy szilárd tárgyat. A dolog nem túlságosan reális a számukra; ritkás vagy súlytalan. Ahogy feljebb jönnek a skálán, ugyanaz a tárgy egyre szilárdabbá és szilárdabbá válik, és végül képesek azt valós szilárdsági szintjén látni. Más szóval: a skála különböző pontjain ezeknek az embereknek meghatározott reakciói vannak a tömegre. A dolgok vagy nagyon fényesek számukra, vagy nagyon-nagyon mattak. Ha képes lenne egy apátia alatti állapotban levő ember szemén át nézni a világot, akkor egy tényleg nagyon vizenyős, ritkás, álomszerű, ködös és valószerűtlen világot látna. Ha egy dühös ember szemén át nézné a világot, akkor egy olyan világot látna, amelyik fenyegetően szilárd, ahol minden szilárd test durva erőszakkal viseltetik iránta, de ami egy jó állapotú személyhez képest még mindig nem elég szilárd, vagy nem eléggé reális, vagy nem eléggé látható. Egy derűsen nyugodt személy képes a szilárd tárgyakat olyannak látni, amilyenek, olyan fényeseknek, amilyenek, és képes rendkívül nehéz vagy szilárd dolgok elviselésére anélkül, hogy reagálna rájuk. Más szóval, ahogy a Tónusskálán a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbig felfelé haladunk, a dolgok egyre szilárdabbá és egyre valóságosabbá válnak.

Jellegzetességek a Tónusskálán

You must be logged in to access this course

Mindenek előtt

A kontroll anatómiája

A megértés összetevői - Affinitás, Realitás, Kommunikáció

Kommunikáció

Az érzelmi Tónusskála

Eszközök a munkahelyen/munkában

Az emberek típusai