A befelé fordulás egyszerű dolog. Azt jelenti: túlságosan közelre, befelé nézni. A kifelé fordulás szintén egyszerű dolog. Nem jelent mást, minthogy képesnek lenni kifelé nézni.

Azt mondhatnánk, hogy vannak befelé és kifelé forduló személyiségek. A kifelé forduló személyiség olyan valaki, aki képes körülnézni a környezetében. A befelé forduló személyiség csak befelé, önmagába képes nézni.

Az a személy, aki képes ránézni a körülötte levő világra, és azt teljesen valósnak és világosnak látja, természetesen a kifelé fordulás állapotában van. Más szóval, képes kifelé nézni. Tud dolgozni is. Képes arra is, hogy lássa a helyzeteket, valamint kezelje és kontrollálja azokat a dolgokat, amelyeket kezelnie és kontrollálnia kell, valamint képes tétlenül nézni azokat a dolgokat, amelyeket nem kell kontrollálnia, és ezért nem kell érdeklődnie irántuk.

A befelé fordult személy olyan személy, aki valószínűleg valamikor réges-rég túlment a kimerültségen. Figyelmét egyre közelebb és közelebb rögzítette önmagához, amíg már ténylegesen befelé nézett, nem pedig kifelé. Visszarettent a szilárd tárgyaktól. Nem látja valóságosnak a körülötte lévő embereket és dolgokat.

Most nézzük a munka tényleges területét. A munka az, amikor figyelmet fordítunk és tevékenységet fejtünk ki a térben elhelyezkedő emberekre vagy tárgyakra.

Amikor a személy többé nem képes szembenézni az emberekkel, a tárgyakkal vagy azzal a térrel, amelyben ezek elhelyezkednek, akkor kezdi elveszettnek érezni magát. Elkezd homályban tapogatózni. A dolgok nem reálisak számára, és meglehetősen képtelen kontrollálni a körülötte lévő dolgokat. Baleseteket szenved. Balszerencsés. A dolgok ellene fordulnak, egyszerűen azért, mert nem kezeli vagy kontrollálja, vagy mert meg sem figyeli őket pontosan. A jövő nagyon rossznak tűnik a számára, néha annyira rossznak, hogy nem képes szembenézni vele. Erről a személyről elmondható, hogy súlyosan befelé fordult.

Munkája során figyelme azokra a tárgyakra rögzül, amelyek többnyire csak néhány méterre vannak tőle. A figyelme azokra a dolgokra koncentrálódott, amelyek a keze ügyében találhatók. Ez eltereli a figyelmét a kifelé fordulástól, legalábbis annyira, hogy azt közvetlenül az arca előtt összpontosítja. Oda rögzül a figyelme. Ha ez egybeesik valami régi sérüléses eseménnyel vagy műtéttel, akkor az illető valószínűleg azon a korábbi időpontban lévő ponton fogja rögzíteni a figyelmét és restimulálódik, ezért aztán olyan fájdalmai és betegségei lesznek, és azt a fáradtságot, apátiát vagy apátia alatti állapotot fogja érezni, mint amit a sérülés pillanatában érzett. Minthogy a figyelme folyamatosan odaszegeződik, természetesen hajlamos lesz rá, hogy csakis oda nézzen, még akkor is, amikor nem dolgozik.

Vegyünk egy könyvelőt! A könyvelő tekintete azokon a könyveken van, amelyek rögzített távolságra vannak a szemétől. Végül „rövidlátóvá” válik. Valójában nem rövidlátóvá válik, hanem könyvlátóvá válik. A szeme legkönnyebben egy bizonyos távolságra lévő ponton rögzül. Nos, mivel figyelmét odarögzíti, hajlamos még attól a ponttól is visszahúzódni, míg végül már a saját könyveit sem éri el egészen. Azután szemüveges lesz, hogy tisztábban láthassa a könyveket. A látása és a figyelme teljesen ugyanaz.

Az a személy, akitől egy gép, a könyvek vagy a tárgyak folyamatosan rögzített távolságban vannak, a munkája befejezését követően hajlamos a figyelmét pontosan ugyanoda rögzíteni, mint ahol a munkája volt. Más szóval, a figyelme valójában soha és egyáltalán nem hagyja el a munkáját. Bár hazamegy, valójában még mindig ott ül az irodában. A figyelme még mindig a munkája környezetén rögzül. Ha ez a környezet egybeesik valamilyen sérüléssel vagy balesettel (és kinek ne lenne legalább egy ezek közül?), akkor kimerültséget vagy fáradtságot kezd érezni.

Van erre gyógymód?

Van valami, amit a dolgozó is megtehet.

Nos, íme a rossz megoldás, függetlenül attól, hogy az ember könyvelő, könyvvizsgáló, hivatalnok, ügyvezető-e vagy gépész. A rossz megoldás az, hogy otthagyja a munkát, hazamegy, leül, és egy olyan tárgyra összpontosítja a figyelmét, amely többé-kevésbé ugyanolyan távolságra van tőle, mint azok, amiket a munkája során folyamatosan konfrontál. Az olyan művezető esetében például, aki folyamatosan a tőle ugyanolyan távolságban levő emberekkel beszél, a rossz megoldás, amit tehet, az, hogy hazamegy, és ugyanabból a távolságból beszél a feleségéhez. A felesége egyszer csak azt veszi észre, hogy utasításokat kap, mintha csak a műhely dolgozója lenne. Határozottan helytelen dolog azt tenni, hogy hazamegy, leül, újságot olvas, eszik némi vacsorát, és lefekszik. Ha az ember egész nap a szokásos munkáját végzi, majd este leül egy könyvvel vagy egy újsággal „pihenni”, akkor biztos, hogy előbb vagy utóbb teljesen kimerültnek kezdi érezni magát, aztán pedig egy idő után még ennél is lejjebb kerül, és még csak meg sem lepődik azon, hogy nincs kedve elvégezni olyan feladatokat, amelyek valaha nagyon könnyűek voltak a számára.

Van helyes megoldás? Igen, van. Annak az egyénnek, akinek a figyelme folyamatosan valamilyen munkával kapcsolatos tárgyra rögzül, a munkaidő után másra kell rögzítenie a figyelmét.

Kifelé fordulás és befelé fordulás

You must be logged in to access this course

Mindenek előtt

A kontroll anatómiája

A megértés összetevői - Affinitás, Realitás, Kommunikáció

Kommunikáció

Az érzelmi Tónusskála

Eszközök a munkahelyen/munkában

Az emberek típusai